Vietcong Purple Haze Játék CSAK 1.499FT ! ! ! - Jelenlegi ára: 1 499 Ft

Vietcong Purple Haze
Xbox Classic Játékszoftver eladó ! ! !
Eredeti tokjában, kézikönyvével.
KÉRLEK OLVASD EL A LEÍRÁST ! ! !
Vietcong
A híd túl közel van...
Amikor megszülettem, még három évig tartott a vietnámi háború. De a születésemet mindkét háborús fél meg akarta ünnepelni, ezért fegyverszünetet kötöttek. Ám rögtön utána rájöttek, hogy a másik azért ment bele egy ilyen szerződésbe, mert anyagilag és morálisan ki van fulladva. Na, ekkor újra kezdték az egészet, hogy végső csapást mérjenek az ellenfélre. Ez az észak-vietnámiaknak sikerült, bár irtózatos áldozatok árán.
Amerika viszont vereséget szenvedett, amely brutális erkölcsi csapásként érte a világ leggazdagabb országát. Igazán még máig sem heverte ki. Nem csoda, hogy rengeteg film foglalkozik ezzel a témával. Olyan ponyvafilmek, mint a Rambo. Annyira humorosak, mint a Forrest Gump. És drámaibb, mélyebb gondolatokat is megpendítő filmek, mint a Szakasz. És ha a filmek egyszer taroltak ezzel a témával, akkor a játékipar sem maradhat le. Így aztán az elmúlt időben dömpingben csapott le ránk Vietnám: Platoon, Line of Sight, Men of Valor és Vietcong.
Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!
A kis noname cseh fejlesztő csapat, a Pterodon – besorolva a Hidden & Dangerous-szel és a Mafiával világhírűvé vált Illusion mellé – elkövetett egy annyira hangulatos FPS-t, ami egyszerűen csak azért nem lesz az év játéka, mert túlságosan az év elején jelent meg, és a szavazás idején már senki sem fog emlékezni majd rá. Pedig döbbenetesen leköti az embert: főleg a hangulatával, de persze a játékélmény se kutya. Ha a játékos összehasonlítja a Line of Sight-tal, rögtön érzi, hogy ég és föld; hogy a LOS csak egy FPS, míg a Vietcong egy játék, amely minden izében jól eltalált.
Miért van az, hogy ezek a cseh játékok – Mafia, H&D, Operation Flashpoint – annyira hangulatosak, hogy a jenki ellenpárjaik a nyomukba se érnek? Valószínűleg ugyanazért, amiért a Menzel filmek kenterbe verik az összes hollywoodi förmedvényt. Meg talán azért, mert sokkal több időt foglalkoznak a fejlesztők az adott témával. A Pterodon-os designerek is elutaztak több hétre Vietnámba, tanulmányozni a helyszínt, és megnéztek egy rakat háborús filmet, hogy visszaadhassák az érzést. Egy amerikai veteránnal íratták át a saját vázlataikat a szövegre vonatkozóan, hogy valóban az a szleng szerepeljen a játékban, ami ott a háborúban használatos volt, és vietnámi emberekkel dolgoztatták át a vietcongok szövegeit.
Az esőerdő szépségei
Vágjunk is bele a részletes boncolgatásba! Őrmesterként érkezünk a Nui Pek-i különleges erők táborába és egyből az események közepébe csöppenünk. Eligazítás során néhány srácot rögtön megismerünk. Például a parancsnokot, aki elég bénának tűnik (főleg ha felveszi a kedvenc cowboykalapját) és Crockert, az orvost, a húsz dioptriás szemüvegével. Innentől szerves részét alkotjuk a tábor életének, és minden küldetésben részt veszünk.
Ez a kampány, mely csak részben automatikusan egymás után következő küldetések sorozata. Hiszen a betöltést mutató csík végigérése után néha egészen más történik, mint amire számítunk. Például eligazítás helyett egyből rajtunk ütnek a sárgák. Vagy a szépen kitervelt haditervből nem lesz semmi, mert már útközben lelövik a helikopterünket. Ez a fajta eltérés a hagyományos briefing-action sémától már a H&D-ben is nagyon tetszett, de itt is okozott néhány pozitív csalódást.
Neked törvény, nekem töltény kell
A legtöbb esetben szerencsére nem kell egyedül bóklásznunk a dzsungelben, mint a legtöbb FPS-ben, hanem csapattársaink kíséretében, ami egyrészt reálisabb, másrészt könnyebb, hiszen hatásos tüzükkel sokszor megmentik a helyzetet. Persze nem mindig. Van, amikor idegesítően beakadnak egy tereptárgyba, vagy módszeresen lövik a fedezéket, ami mögé bebújtak, ahelyett, hogy kidugnák a fejüket, és az ellenségre pazarolnák az értékes muníciót. De az esetek nagy részében azért jól harcolnak, habár úgy van kitalálva a játék, hogy a legtöbb ferdeszeműt nekünk illik leszednünk.
Természetesen nem csak erre valók a bajtársak. Mindegyiknek van valami speciális tulajdonsága, ami miatt – ez nem túl realisztikus – nem szabad meghalnia egynek sem. Az orvos, azon túl, hogy keményen részt vesz a harcokban, ide-oda rohangál a sebesültek között és gyógyítja őket – természetesen minket is. A feka testvér Bronson – aki utászként van fémjelezve – lőszerrel lát el bennünket, amikor épp kifogyunk. Ez sokszor megtörténik. Ezért – ha nincs velünk a fiú, az ellenség fegyvereit kell összeszedni, hogy mindig legyen elég lőszerünk. Defort, a rádiós – aki elfelejtett borotvát hozni magával – nagyon fontos tagja a csapatnak. Egyrészt rajta keresztül tartjuk a kapcsolatot a parancsnoksággal, ami játék közben is megváltoztathatja a helyzetet. Másrészt csak az ő segítségével hívhatunk tüzérségi támogatást, ami túlerővel szemben elengedhetetlen. Nagyon tetszett egyébként a megoldás, ahogy támogatást kérhetünk. Van ugyanis egy térképünk, ami hihetetlenül egyszerű: néhány zöld folt és emiatt tök kiismerhetetlen. Na, ezen kell megadnunk, hogy hova kérjük a tüzet. Ez még „ szélcsendes” időben sem könnyű, de amikor golyók fütyülnek a füled mellett, akkor pláne nem. Persze gyakorlással minden elsajátítható, de első alkalommal sikerült magamra kérni a zárótüzet... A csapat talán legfontosabb tagja vietnámi kísérőnk, Nhut. Ő a dél-vietnámi hadsereg katonája, akit azért utaltak ki a számunkra, hogy tolmácsul és vezetőként szolgáljon nekünk, akik úgy mozognánk nélküle, mint egy idióta turista. Természetesen ő sem egy nyámnyila alak, hiszen egész eddigi életét harccal töltötte, úgyhogy olyan neki a tűzharc, mint másnak az oxigén. Legtöbbször ő halad elől, mutatva az utat, kikerülve a csapdákat és időben észrevéve a VC-ket. Ennél fogva ő az, aki először nyitja meg a tüzet egy-egy csatározásnál.
Mit látsz Laca?
Egy FPS fontos része, hogy mennyi és milyen fegyver található benne. A VC-ben közepes mennyiségű fegyver van. Nem túl sok, de mindenki megtalálhatja a neki valót. És ha megtalálta a leginkább rászabott fegyvert, akkor nem is igen fog mást használni. Nekem a géppuskák túl nagy szórást produkáltak, a távcsövesek, meg gyenge tűzgyorsaságot, úgyhogy maradtam az egyes lövésre állított M-16-osnál vagy ha ez nem állt rendelkezésre, akkor a Kalasnyikovnál.
Azért nem olyan egyszerű a fegyverválasztás, hiszen a játék ideje alatt nem mindig kaphatunk meg bármilyen fegyvert. Van, amikor be kell érnünk egy nem túl kedvenc PPS-sel vagy csak egy egyszerű hangtompitós pisztollyal. Ha már a fegyvereknél tartunk, meg kell említenünk bokszolószart reggeliző társunkat, Hornsert is. Ő a csapat géppuskása, és bár M-60-asával ritkán talál (erről meggyőződhetünk a küldetés végén a jelentésben), de hatásos tűzzel tudja lefogni a vieteket, amíg mi a hátukba kerülhetünk.
Mostanában egy leírásnak illik megemlítenie a vezethető járműveket. Ez viszont nem igazán van a VC-ben. Persze egyszer kell vezetnünk egy dzsipet, de ott ez muszájból történik, és nem mi magunk választhatjuk. Ez azért igazából valóságszagú, hiszen egy bokorugró őrmesterre nem bíznak rá egy helikoptert. Természetesen a helikopterek és a napalmot szóró repülők elengedhetetlen kellékei Vietnámnak és így a VC-ben is szerepelnek, de nem a mi irányításunk alatt.
De azért egy-egy izzasztóbb küldetés után – ilyenből nincs is kevés – nagyon jól esik meghallani a rotorok zúgását vagy Defort rádiózását, amint a helikoptereket vezeti hozzánk. Nem fizikai modell, csak egy triggerelt animáció, de baromi jól néz ki, amikor a kiemelésünkre érkező helikopter leszállása közben össze-vissza hajladoznak a növények, és persze por száll fel mindenhonnan. Mi pedig végre behuppanhatunk az otthont jelentő fapadokra és megszólal a rock’ n’ roll...
Hornster, adj a komcsi pofájukba!
A zene amúgy is fontos része a játéknak, habár akció közben nem szól. Hülyén is nézne ki, ahogy osonunk két méterre a VC őrök mellett és közben a farzsebünkből üvölt a zene. De a küldetések közötti rész mindenképpen hozzátartozik a Vietcong feelinghez, hiszen ekkor hallhatjuk a legjobb zenéket. Akció közben sem kell kikapcsolnunk az erősítőt, hiszen a harci zajok – azon túl, hogy hasznosak is – erőst hangulatosra sikeredtek.
A vietek kiabálásai, halálhörgésük, a különböző fegyverek lövései és az idióta társaink beszólásai a legkeményebb helyzetekben is megmosolyogtattak. Persze nem végtelen a tárháza ezeknek a hangoknak, így néha – a sok ismétléstől – már álmomban is azt hallottam, hogy „ VC over there! ”, „ All VC K. I. A. ”... És mókás az is, ahogy a nyugisabb időkben kommunikálnak egymással a bajtársaink. Fikázzák és ugratják egymást. Sőt, még nekünk is beszólnak néha. Crocker megjegyzi, hogy ettől a karcolástól nem fogok elvérezni, amíg bekötöz, és Bronson is megköszöni, ha megkönnyítem a hátizsákját néhány tár lőszerrel.
Ilyen bélyegem volt kiskoromban.
A grafika nagyon jó. Persze lehet ennél jobbat is készíteni, de aki játszik vele és elhalad a trópusi növények között, melyről levelek peregnek az avarba, amelyen békák ugrálnak és a fák lombján áttörő napsütésben kék pillangók repkednek, és ez a látvány nem nyűgözi le, annak még várnia kell egy kicsit. Természetesen meg lehet kritizálni, hogy a pályák igazából korlátoltak – azaz nem bolyonghatunk kedvünkre a dzsungelben – csak a játék által megszabott irányba mehetünk. Letérve erről előbb-utóbb egy textúrázott falba ütközünk, ami elég gyengén néz ki. De hát Vietnám nem egy olyan pici terület, mint az OpFlash bármelyik szigete, hogy ez megoldható legyen.
A játék fő része az egyszemélyes kampány. Ez egy kerek sztori, mely Steve Hawkins történetét meséli el. Izgalmas feladatokat kapunk és szinte az összes – filmekből ismert – vietnámi szituációba belekerülünk. Géppuskázunk helikopterből, mászunk nénykézláb alagút rendszerekben, szabadítunk foglyokat, őrjáratozunk a Ho Si Min ösvényen, csapdákat hatástalanítunk és a többi...
Által mennék én a Tiszán ladikon...
Fontos kérdés szokott lenni manapság, hogy lehet-e menteni. Ez a VC-ben a nehézségi fokozattól függ. Könnyű fokozatban bármikor menthetünk, és ahogy egyre nehezebb fokozatot választunk, úgy limitálódik a használható mentéseink száma. Szerintem ez egy kellemes kompromisszum a Ghost Recon és az OpFlash mentési metodikája között. Természetesen más is múlik a nehézségen. Jobban sebződünk és kevésbé gyógyulunk nehezebb fokozatban.
Ha végeztünk a kampánnyal, ún. quickfightok nyílnak meg előttünk, melyben beállításokkal varázsolhatunk saját küldetéseket nem túl nagy lehetőségekkel. De ezek nem annyira tetszettek, mert hiányzott belőlük az a hangulat, ami a kampányban megvolt. Nagy előnye viszont, hogy ebben az esetben vietnámi oldalról is ölhetjük a jenkiket. Ezt természetesen többjátékos módban is megtehetik mindazok, akik hálózatban akarják osztani barátaikat és viszont.
Az eligazitás alatt baromi jó zene szól.
Kérlek tisztelj meg azzal, hogy csak akkor licitálsz ha meg is szeretnéd vásárolni a terméket!
KONZOL BESZÁMÍTÁS TIPUSTÓL/ÁLLAPOTTÓL FÜGGŐEN LEHETSÉGES ! ! !
A postaköltség ajánlott küldeményként 500ft ! ! !
( Akár több kissebb terméket is tudok így egyszerre küldeni... )



Jelenlegi ára: 1 499 Ft

Az aukció vége: 2011-12-19 05:16
. Vietcong Purple Haze Játék CSAK 1.499FT ! ! ! - Jelenlegi ára: 1 499 Ft